Amiről az eladó elfelejtett szólni #2 – avagy miért rajzol a Lucky FF918 olyan halakat, amelyeket sosem mért meg

Az első részben megmutattam, hogyan kerül egy tolatóradar egy dobozba, és hogyan adják el mélységmérőként. Ma egy olyan készülék van az asztalon, amely tényleg halradar és tényleg mér mélységet: a piac legnépszerűbb vezeték nélküli szondája, a Lucky FF918. 🎣

Nem azt kifogásolom a Lucky FF918-ban, hogy nem működik. Működik. A kérdés más: mennyi abból, amit a színes kijelzőn látsz, mérés, és mennyi rajz? Hogy ezt kiderítsem, logikai analizátort kötöttem az adatvonalra a rádiómodul és a kijelző közé, és rögzítettem, mi érkezik pontosan a vízből. Hét független felvétel, különböző mélységekben.

Az eredmény meglepett – és azt hiszem, téged is meg fog lepni.

1. A Lucky FF918 szonda és a kijelző teljes beszélgetése kilenc bájt

A Lucky FF918 úszója 433 MHz-en ad, körülbelül másodpercenként 333 bittel. Ez nagyon lassú: összehasonlításul a nyolcvanas évek legrégebbi telefonos modemje gyorsabb volt. Egy adatcsomag pontosan 9 bájt, vagyis kevesebb, mint egy rövid szó egy SMS-ben. Új csomag 0,77 másodpercenként érkezik.

És ennyi az egész. Ennél több nem megy át az úszó és a kijelző között:

• adó száma – hogy a kijelző tudja, ez a saját szondája, nem a szomszéd horgászhelyé
• mélység – valódi mérés
• vízhőmérséklet – valódi mérés
• négy célmező – egy-egy bájt
• ellenőrző összeg – ellenőrzés, hogy útközben semmi sem torzult el

2. Az a négy bájt csak a magasságot hordozza – semmi mást

Minden céljelző bájt egy 0 és 255 közötti szám, kifeszítve a felszín és a meder között. A nulla azt jelenti, hogy „itt nincs semmi”, a 255 azt, hogy „közvetlenül a medernél”, a 128 azt, hogy „félvízben”. Ennyi.

Figyelem, mert a kijelző olvasásánál ez fontos: a céljelző bájt a mélység töredéke, nem távolság. Ugyanaz a bájt 1 métert jelent, ha a meder 2 méteren van, és 10 métert, ha a meder 20-on. A skála mindig a felszíntől a mederig feszül.

Ellenőrizzük ezt a gyártó Lucky FF918-ról készült reklámfotóján. Látható rajta 13,6 m mélység és egy hal 3,7 m felirattal. Az ezt hordozó bájt értéke 70. A számítás: 70 osztva 256-tal, szorozva 13,6 méterrel, az 3,72 méter. Deciméterre egyezik a hal fölé nyomtatott számmal.

Ebben a bájtban viszont egyetlen adat sincs az echó erősségéről. Sem a cél méretéről. Sem arról, milyen erősen verte vissza valami a hangot. A szonda kizárólag arra a kérdésre küld választ, hogy „milyen magasságban”, soha arra, hogy „mi” és „mekkora”.

3. A Lucky FF918 nem tudja, hogy alattad hal, növény vagy kidőlt fa van

Ez közvetlenül a második pontból következik, de érdemes külön kimondani, mert közvetlenül kihat a horgászatra. A Lucky FF918 úszója célt jelez a vízoszlopban, vagyis azt a tényt, hogy valahol a meder és a felszín között valami visszaverte a jelet. És itt véget is ér a tudása.

Ebben az átvitelben nincs egyetlen mező sem, amely azt mondaná: „ez hal” vagy „ez növény”. Nincs osztályozás. Nincs felismerés. A kijelző mégis minden ilyen esetben halat rajzol, mert egyszerűen nincs más ikonja.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a képernyőn bármi hallá válik: a mederből növő növénycsomó, egy kidőlt fa, egy kiálló ág, egy tuskó vagy bármilyen más akadó, légbuborékok, hőugrási réteg, eső utáni lebegő üledék, sőt a saját zsinórod vagy szerelék echója is. A készülék nem hazudik: egyszerűen nincs mivel megkülönböztetnie az egyiket a másiktól.

Van még egy csapda, sokkal kevésbé kézenfekvő. A magas növényzet, a kidőlt fa vagy a kiálló ág egyszerre több magasságból ad echót, a medertől egészen a csúcsáig. A szonda ilyenkor több célt jelez egymás fölött, a kijelző pedig több különálló halat rajzol belőlük oszlopba állítva. Ez a jellegzetes „halkupac” a meder fölött, amely táplálkozó rajnak látszik, nagyon gyakran csak egy bokor vagy egy elsüllyedt ág.

Ezért az a három „hal”, amely negyedórán át mozdulatlanul áll ugyanott, csaknem biztosan növényzet, akadó vagy elsüllyedt struktúra, nem pedig a szerelékedre váró pontyfalka. És fordítva is működik: az akadóról sem fogsz értesülni, mert a készülék halként mutatja meg, ahelyett hogy figyelmeztetne, hogy oda jobb nem lerakni a szereléket.

4. A hal méretét a Lucky FF918 kijelzőjén sorsolják

Itt érünk ahhoz, ami az asztalnál igazán megállított, és ami a legtöbbet mondja a Lucky FF918-ról. Ha az átvitelben nincs mező a cél méretére, honnan veszi a kijelző a kicsi, közepes és nagy halakat?

Sorsolja őket. Minden beérkezett adatcsomagnál, minden célra elindul egy véletlenszám-generátor, amely méretosztályt oszt ki:

Ebből az egyetlen sorsolásból következik minden, ami a „nagy halat” a „kicsitől” megkülönbözteti: melyik kész képecske kerül a képernyőre, mekkora lesz a színes jel, és megszólal-e a hangjelzés.

És hogy világos legyen, honnan ez a bizonyosság: nem arról van szó, hogy az algoritmus rossz. Arról van szó, hogy a rádiókeretben nincs olyan mező, amely a cél méretét hordozhatná. Még ha a kijelző nagyon szeretné is becsületesen megmutatni, nem lenne miből.

Hogyan ellenőrizd magad, mindenféle műszer nélkül

Nem kell a szavamat adnod, és nem kell tudnod kódot olvasni:

• Engedj le zsinóron egy konzervdobozt, követ vagy ágat, körülbelül félvízbe.
• Nézd az ikon magasságát – stabil lesz, mert a helyzetet becsületesen számolja.
• Most nézd a méretét – ugyanaz a mozdulatlan doboz hol „kis hal” lesz, hol „nagy”, másodpercenként váltogatva.

Ez az egyetlen teszt mindkét dolgot egyszerre mutatja: az állandó magasság bizonyítja, hogy a helyzetmérés valódi, a villogó méret pedig azt, hogy a méret kitalált. Vedd fel telefonnal, kézenfekvően látszik.

5. A Lucky FF918 színes echogramja nagyrészt nem mérés

Térj vissza egy pillanatra a cikk elején lévő Lucky FF918 grafikához. Balra minden, ami a vízből érkezett: egy piros mederlinia és négy pont. Jobbra ugyanaz az adathalmaz a kijelzőben történt feldolgozás után.

Vedd észre, hogy a piros mederlinia pixelre pontosan egyezik a két képen. Mert a meder körvonala valódi: egy becsületes mérés minden adatcsomagra. Valódi az a magasság is, ahonnan az echó visszatért – bár arról, hogy mi verte vissza, a szonda semmit sem mond.

Az összes többi viszont helyben keletkezik, a kijelzőben, a memóriájában tárolt kész mintákból:

A vízoszlop ezen a képernyőn 445 pixel magas. Négy számból rajzolódik ki.

6. Miért működik így a Lucky FF918? Mert 433 MHz-en nem fér át a kép

És itt tisztességes akarok lenni a gyártóval: ez nem rosszindulat és nem spórolás. Ez fizika és szabályozás.

Számoljuk ki, mennyi kell egy tisztességes halradarnak, amely valódi képet rajzol a mederről. Vegyünk szerény 300 mintát pingenként:

A Lucky FF918 körülbelül 94 bitet visz át másodpercenként. Ez nagyjából 500-szor kevés. 433 MHz-en valódi mederképet nem lehet átpréselni, tehát a képnek a kijelzőben kell keletkeznie. És keletkezik is.

Miért fontos az ismétlésekre szánt tartalék? Mert nagy távolságon elvesznek a keretek. Ha a rádiókapcsolat színültig tele van, az elveszett csomagot nem lehet megismételni, és a kép szakadozik. És miért pingeljünk sűrűbben, mint 100 ms-onként? Mert minden ping egy képoszlop: másodpercenként 10 pingnél minden oszlop valódi mérés. Ha kevesebb a ping, közéjük lyuk kerül, amit a készüléknek ki kell töltenie valamivel.

Mit jelent ez halradaros etetőhajó vásárlásakor

Ez az a következtetés, amit érdemes magaddal vinni a vásárlásra. Ha valaki olyan etetőhajót kínál, amelynek egyetlen keskeny rádiókapcsolaton egyszerre kell irányítania a hajót – motorok, kormány, világítás, csapóajtók, szórófej – és halradarképet is adnia, akkor ez a két dolog ugyanazért a nagyon szűk csőért verekszik.

Az irányításnak folyamatosan és késés nélkül kell mennie, mert ettől függ, hogy a hajó kanyarodik-e. A képnek sávszélesség kell. A 868 MHz-es sávban jön még egy jogi korlát: az idő töredékében szabad csak adni, így még egy gyors modem is átlagosan néhány száz bitet ad másodpercenként.

Ezért érdemes az eladónak feltenni egy egyszerű kérdést: milyen frekvencián és milyen sebességgel megy nálatok a szonárkép? A válasz többet mond, mint az egész termékleírás.

Összegzés – amit a Lucky FF918 nem mond ki nyíltan

Becsületesen összefoglalva, mert ez nem kamu készülék, és nem is fogom annak beállítani:

• A mélység és a hőmérséklet valódi – a hely bemérésére a dobás előtt a készülék elvégzi a dolgát.
• Az echó magassága hűen jelenik meg, de ez nem jelenti azt, hogy ott hal van. Ha a szonda 4 méteren jelzett célt, az ikon 4 méteren lesz – csakhogy alatta bokor nőhet, nem ponty úszik.
• Az ikon méretét ne vedd információnak – sorsolják, a nagy ikon nem jelent nagy halat.
• A halikon nem azt jelenti, hogy „hal” – a szonda csak célt jelez a vízben, és a növény, a kidőlt fa, az akadó vagy a buborékok a képernyőn teljesen egyformán néznek ki.
• A színes echogram nem a meder képe – a textúra, a növényzet és a színek a készülék memóriájából származó grafikák.
• Négy cél egyszerre a plafon – egy rajnak esélye sincs megmutatkozni.

Más szóval: a Lucky FF918 tisztességes mélységmérő hőmérővel, plusz egy „valami lóg a vízben” jelző. Nem halradar abban az értelemben, ahogy azt egy horgász érti, aki a meder képét nézi.

Hogyan vizsgáltam meg a Lucky FF918 halradart

Logikai analizátor a Lucky FF918 adatvonalára kötve, a rádiómodul és a kijelző közé, hét független felvétel különböző mélységeken és hőmérsékleteken. Az adatok ott nyílt szövegben mennek, mindenféle titkosítás nélkül. Mind a hét felvétel ugyanazokra a 9 bájtos csomagokra bomlik, és a belőlük kiolvasott hőmérséklet minden felvételen mozdulatlanul áll, miközben a mélység folyamatosan változik. Így néz ki egy helyesen visszafejtett protokoll. Ezenfelül végigkövettem magának a kijelzőnek a logikáját is, hogy megállapítsam, mit csinál ezekkel az adatokkal.

Amit nem vizsgáltam, ezért nem is írok róla: nem nyilatkozom sem magának az átalakítónak a minőségéről, sem arról, milyen jól érzékeli a szonda a célokat a vízben – erre nincs adatom. Azt sem állítom, hogy a készülék rosszul mérné a mélységet. Kizárólag azt írom le, amit bizonyítottam: mit küld a szonda és mit csinál ezzel a kijelző. Az elemzés egy konkrét példányra és arra a firmware-verzióra vonatkozik, amelyet benne találtam.

A cikk elején lévő összehasonlító grafika az én rekonstrukcióm, ugyanazzal az algoritmussal rajzolva, amelyet a kijelzőben találtam – nem a készülék képernyőképe.

Források és anyagok az ellenőrzéshez

• A Bizottság 2006/771/EK határozata – a rövid hatótávolságú eszközök spektrumának harmonizálása az EU-ban, a 433 és 868 MHz-es sávok korlátainak forrása
• ETSI EN 300 220-2 – harmonizált szabvány, amely meghatározza a teljesítményeket és a megengedett adásidőt
• Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – a magyar szabályozó, engedély nélkül használható eszközök
• Semtech SX1280 – 2,4 GHz-es LoRa áramkör, példa olyan sávra, amelynek átvitele elegendő egy szonárképhez

Fenntartás. Az elemzés egy konkrét példányra és az abban talált firmware-re vonatkozik: más sorozatok és modellváltozatok (FF918-C, CWLS és származékok) eltérhetnek. A rádiós korlátokat és az átviteli sebességeket tájékoztató jelleggel adom meg, az EU rövid hatótávolságú eszközökre vonatkozó szabályai szerint; a pontos értékek az alsávtól és a konkrét megoldástól függenek. Ha nálad másképp néz ki, írj, szívesen megnézek még egy példányt.

Nálunk így megy: mielőtt bármi bekerülne a hajóinkba, átmegy ezen az asztalon. És ha valami nem megy át, hangosan kimondjuk, még akkor is, ha éppen senki sem akarja hallani.